Timelapse: nézni jó, csinálni nehéz

Imádom a timelapse videókat. Nézni. De csinálni… Na az korántsem olyan élvezet mint másokét nézni és elájulni tőle. Nem is az a fő gond, hogy rettentően idő- és munkaigényes, hiszen ez teszi igazán széppé, hanem az, hogy ahhoz, hogy jól sikerüljön, millió apróság kell.

Na de kezdjük az alapoknál. Mi is az a timelapse? Sokan azt hiszik, hogy a timelapse videó készítése arról szól, hogy az ember felvesz jó hosszan egy videót, és aztán felgyorsítja vágás közben, és ennyi. De az igazi timelapse-ek nem így készülnek, hiszen ahhoz, hogy igazán szép és ütős legyen, nem elég egy fél órát vagy egy órát várni a kamera mellett, sokszor 2-3 óra is eltelik, mire egyetlen snitt elkészül, ez pedig már olyan brutálisan hosszú videó lenne, ami kezelhetetlen lenne, ráadásul teljesen felesleges másodpercenként 25 vagy 50 képkockát elkészíteni olyankor, amikor a végleges videóban egy perc egy képkocka. Ezért a valódi timelapse videók úgy készülnek, hogy fél percenként, percenként, vagy akár fél óránként készítünk egyetlen fotót, majd a fotókat összefűzzük egy videóvá.

És itt kezdődnek a problémák. Egyrészt nagyon el kell találni, hogy milyen fénybeállításokkal készül el az első fotó, mert az összes többit ugyanúgy kell majd megcsinálni, hiszen ha nem így készül el, akkor a végeredmény úgy fog kinézni, hogy folyamatosan ugrál a fényerő, másodpercenként 25-ször vagy akár 50-szer, ez pedig élvezhetetlenné teszi az egészet. Aztán ott van az a problémaforrás, hogy bemozdul-e a kamera exponáláskor vagy nem. Ha akár csak picit is megmozdul, akkor megint ugráló videó lesz a végeredmény, csak akkor nem a fényerő fog ugrálni, hanem maga a téma, ami szintén nem túl szép, sőt. A következő kérdés az, hogy milyen időközönként készüljenek a fotók, és a legfőbb kérdés az, hogy hol, mi legyen pontosan a képkivágás, mi legyen a helyszín, mi az, amit végül felgyorsítva akarok látni.

A Szigeten például úgy döntöttünk, hogy a felhők mozgása teszi majd mozgalmassá az ott készített timelapse videónkat, nem is lett rossz a  végeredmény, de azért valljuk be, nem dobtuk el a hajunkat attól hogy milyen csodálatos látvány lett a végeredmény. Ez a videó van a cikkünk tetején.

Nem rossz, nem rossz, de csak egy nagyobb videó részeként állja meg a helyét. Sokkal ütősebb lett az a timelapse videónk, amit a 2012-es Libamájfesztiválon csináltunk, itt a felhők, az árnyékok és a hold mozgása volt a középpontban. Ez a felvétel például nagyon feldobta azt a referenciafilmet, amit magáról a fesztiválról csináltunk.

Na de persze ez mind távol áll a nagy klasszikustól, a nagy példaképtől, ettől a timelapse videótól. Ez persze egészen más kategória, mint amiket mi csinálunk, hiszen nálunk nem az a cél, hogy egy teljes kisfilmet kihozzunk csak ezzel a technikával, mi inkább csak egy-egy film feldobására, színesítésére használjuk. Amit viszont ő csinál, az már művészet. Ha valaki ilyet rendelne tőlünk, annak szomorúan azt kellene mondanunk, hogy elnézést, a mi árainkkal ezt nem vállaljuk.

Címkék: , , , , ,